ÁPORKA THERMAL VILLAGE

Hévízföldtani-rezervoármechanikai szakvélemény

  

az Áporka területén létesítendő thermál falu fürdővíz-ellátásához

​

A szakvéleményt készítette:

BABÉR 2001 Tervező és Szolgáltató Bt.

Cím: 1035 Budapest, Szentendrei út 19. IV/40

E-levél: baber@hdsnet.hu

​

A tervdokumentációt készítették:

 Dr. Lorberer Árpád hidrogeológus, okl. mérnökgeológiai szakmérnök,

a Budapesti és Pest megyei Mérnöki Kamara tagja (Ny-sz. 01-6960; V-10)

 Lorberer Árpád Ferenc geológus, ügyvezető

1063 Budapest, Szondi u. 79. Fszt. 12.

​

Előzmények és alapadatok:

​

2003. január végén a Pest megyei Terület-, Település-, Környezet Tervező és Tanácsadó Kft. munkatársai érdeklődtek tőlünk a településrendezési terv készítésével összefüggésben, hogy van-e lehetőség Áporka községben balneológiai hasznosításra alkalmas hévíz feltárására. A tőlük kapott információk alapján kereste meg a BABÉR2001 Bt. munkatársait Berkovics Balázs vállalkozó, aki a községi belterület ÉNy-i határában lévő 084/20-21. hrsz. ingatlanjain egy nyugdíjas otthont tervez létesíteni, amelyet kisebb helyi termálfürdővel egészítene ki sikeres hévízfeltárás esetén. Az előzetes megbeszélés szerint néhány száz m3/nap mennyiségű, 30 oC-nál magasabb felszíni kifolyóvíz-hőmérsékletű hévíz feltárását igényelné a Megbízó. 2003 februárban szerződésben vállaltuk a területre vonatkozó hévíz-beszerzési szakvélemény (elvi vízjogi engedélyezési dokumentáció) elkészítését.

A hévíz-beszerzési szakvélemény elkészítéséhez megbízói adatszolgáltatásként megkaptuk a fejlesztési terület 1:2000-es méretarányú részletes kataszteri helyszínrajzát. A PESTTERV által elkészített, P-2/02-305. törzsszámú településrendezési terv és helyi építési szabályzat egyik másolati példányából az 1:10.000-es településszerkezeti, terület-felhasználási, tájrendezési-környezetalakítási és közlekedési tervlapot használtuk fel a további vizsgálatokhoz.

Feldolgoztuk és a mellékelt ábrákon dokumentáljuk a környék földtani felépítésére vonatkozó mélyfúrási adatokat és egyéb archív geológiai-geotermikus, illetve vízföldtani információkat.

A terület felszín-közeli rétegvizeinek hidrogeológiai jellemzőivel és azok mélyszerkezeti összefüggéseivel korábban részletesen foglalkoztunk (LORBERER Á. et al.:1975-1979.), de ezek a Duna-Tisza köze ÉK-i részének természetes rétegvíz-szivárgási rendszerére vonatkozó tanulmányok nem terjedtek ki a hévíztároló formációk vizsgálatára. A hézagos mélyföldtani feltártság miatt egyes jellemzők meghatározásához most a kb. 80 x 55 km-es tágabb környezet célzott vizsgálatára is szükség volt. A térség természeti adottságainak ismertetésénél nem törekedhettünk teljességre, hanem csak a minél nagyobb fokú érthetőségre, illetve a kúthely-kitűzés és a várható eredmények biztonságos meghatározására.

​

1. Áporka környékének hévízföldtani vizsgálata

​

2.1.  Általános adatok, geotermikus jellemzők

​

Áporka község Pest megye DNy-i részén, a Soroksári-Duna bal partján, a Duna-völgyi belvíz-öblözet 98-102 mBf térszínű területén található. A falu Kiskunlacháza és Majosháza települések között található, a Csepel-szigeti Szigetszentmárton és Szigetcsép községekkel szemben. A geotermikus szempontból mértékadó felszíni talajhőmérséklet a környéken 11oC.

 A község legmélyebb mélyfúrású kútja a fejlesztési területtől mindössze 650 m távolságban található 367 m talpmélységű, B-13. kataszteri számú, III. sz. vízműkút (L. az 5. ábrán). A vízműkút talphőmérséklete a VIKUV 1987 évi mérése szerint 27,8oC volt. Ennek alapján a helyi geotermikus gradiens 45,77 oC/km értékű.

 A belterület DK-i határában, kb. 1,4 km-re található B-10. kataszteri számú, 320 m-es II. sz. vízműkútban 313 m-ben 24oC-os mélységi hőmérsékletet mértek 1981-ben, amelyből 41,53 oC/km-es gradiens-érték számítható.

Ezekben az országos átlaghoz (44 oC/km) közel álló értékekben a felszín-közeli zavaró hatások már nyilván nem érvényesülnek, ennek ellenére egy ezeknél 2-3-szor mélyebb hévízkutató fúrás esetén biztonsággal csak 40 oC/km-es helyi geotermikus gradiens-érték vehető figyelembe.

​

2.2.  Földtani felépítés, hévízfeltárási lehetőségek

​

A vizsgálati terület földtani felépítését 1:200.000-es méretarányú felszíni- és felsőpannon feküszintvonalas mélységi földtani térképekkel (1-2. ábrák) szemléltetjük. A Magyar Állami Földtani Intézet áttekintő térképén feltüntettük - RÁDAI Ö.(1982-86) űrfotó-interpretációi alapján – a legújabb kori (neotektonikus) törésvonalak eloszlását, a fekütérképen pedig a felsőpannon üledékek elterjedési területén belül elkülönítettük azokat az idősebb neogén rögöket, ahol azok diszkordánsan alsó-pannóniainál idősebb képződményekre települtek.

Szerkezeti-földtani tájegységét tekintve Áporka község az ún. Alsónémedi-árok DNy-i részén, a tektonikus árok mélyvonalában található. Ez a viszonylag fiatal (neogén) árok-szerkezet a pliocén-felsőpannon fekü-szintek eloszlásában is felismerhető, mélysége ÉK felé (Nagykáta irányában) növekedik. A harmadkor előtti medencealjzat települési mélysége a község környékén –2500 mBf körüli értékű, kifejlődése ismeretlen. A mintegy 10 km szélességű árok ÉNy-i oldalán a Dunántúli-középhegységből ismert, kelet-alpi, sekélytengeri kifejlődésű középső-felsőtriászfőkarsztvíztároló képződményeket (dolomitokat és mészköveket) tárták fel a Tököl-1., Pesterzsébet-2., Népliget-1., Mátyásföld-1., Isaszeg-1., stb.jelű mélyfúrások. A déli oldalon Bugyi-Ürbőpuszta, Sári, Újhartyán, Pánd és Nagykáta CH-kutató mélyfúrásai dinári-bükki típusú, mélytengeri kifejlődésű, felső-permi és alsó-középsőtriász alaphegységi képződményekbe jutottak (a Bu-1. fúrás közvetlenül a felsőpannon rétegvíztároló képződmények alatt tárt fel alsótriász márgát). A két nagyszerkezeti egységet elválasztó ún. „Balaton-vonal” (DK-i vergenciájú idős feltolódás, és oldaleltolódás) az árok feltáratlan mélyebb zónáiban húzódhat.

A 200 millió évesnél idősebb kőzetekből álló medencealjzatra 50-25 millió éves paleogén (eocén és oligocén kori), uralkodóan márgás kifejlődésű, vízzáró és hőszigetelő jellegű üledékek települnek néhány tucattól néhány száz m-ig terjedő vastagságban. Felettük az idősebb (25-12,5 millió éves) neogén (miocén) képződmények eléggé változatos kifejlődésűek, de Áporka szűkebb környezetében a fiatalabb formációk utólagos lepusztulás következtében általában hiányoznak, csak a Tököl-1. fúrásból ismertek. A pliocén rétegösszlet alatt legtöbbször a 19-20 millió éve lerakódott alsó-miocén (ottnangi emeletbe sorolt) Gyulakeszi Riolittufa Formációba jutottak a fúrások Ezt a vízbeszerzésre alkalmatlan piroklasztikum-összletet a ráckevei B-59.(12-72) jelű hévízkút a terepszint alatt 1003 m-ben (-905,78 mBf), az alsópannon képződmények fekvőjében tárta fel, a Kulcs-2. jelű és a 2. ábrán feltüntetett további szénhidrogén- és vízkutató fúrások pedig közvetlenül a felsőpannon összlet alatt.

A Pannon-medence idősebb, 9-12 millió éve képződött, az ún. Peremartoni Formáció-csoportba sorolt alsópannon képződményei (Endrődi Márga F., Szolnoki Homokkő F., Algyői F.) uralkodóan agyagos-agyagmárgás kifejlődésűek, vízbeszerzésre alkalmatlanok, csak az egykori partok, szigetek, magaslatok környékén keletkeztek porózus, törmelékes üledékek. Ilyen alsópannon abráziós konglomerátumok ismeretesek a Bugyi-Sári környéki rögvonulat tetőrészére telepített CH-kutató mélyfúrásokból néhány tucat m-es vastagságban.

Vastagabb (401 m) és homokköves kifejlődésű alsópannon üledékek a környéken csak a ráckevei hévízkút rétegsorából ismeretesek. Ráckeve 860,8-998,0 m között 5 szakaszban szűrőzött B-59.(12-72) jelű strandfürdői kútja az ország egyetlen jelenleg is termeltetett alsópannon rétegvíz bázisú hévízkútja. Mint a 3-4. mellékletekben közölt jellemzőiből is látható, 42oC-os hévize mindössze 1200 mg/L körüli összes oldott anyag tartalmú, alkáli-hidrogénkarbonátos jellegű; szemben az alsópannon rétegösszletre általánosan jellemző, 3-9 g/L sótartalmú, alkáli-kloridos jellegű telepfolyadékokkal. Ez csak úgy lehetséges, hogy vize utánpótlódik, vízadó rétegei kommunikálnak a felszín-közeli plio-pleisztocén rétegösszlettel, illetve maguk is a 70-es években kimutatott természetes szivárgási-áramlási rendszerhez tartoznak. Valószínű, hogy ebben a peremi övezetben már az alsópannon végén megkezdődött az ún. Újfalui Homokkő Formáció képződése, míg más körzetekben még a felsőpannonban is folytatódott az agyagos kifejlődésű Algyői Formáció lerakódása. Ez utóbbira az elmúlt évben létesített Pécel K-48. jelű kút szolgáltatott példát az árok É-i peremén. Ott ugyanis csak a 670 m feletti felsőpannon homokkő rétegek szolgáltattak hévizet, - holott alsópannon agyagmárgát csak 837-1047,5 m (-614,14 –822,64 mBf) között tárt fel a fúrás.

Áporka térségében az alsópannon üledékek a ráckeveinél kissé nagyobb, 425 m körüli vastagságban és legalább 150 m-rel mélyebb települési helyzetben lehetnek, -1080 mBf körüli feküszinttel. Az árok É-i és D-i peremei irányában az összlet elvékonyodik, illetve kiékelődik. A helyi szerkezeti-földtani adottságok nem zárják ki annak a lehetőségét, hogy a fejlesztési területen is az újfalui típusú, hévíztároló alsópannon üledékek találhatók meg, amelyekből akár még a ráckeveinél kissé melegebb, 45-47oC körüli kifolyóvíz-hőmérsékletű hévíz is feltárható. Nagyobb volumenű energetikai (fűtési) célú másod-hasznosításra az ilyen hévíz sem alkalmas – legfeljebb használati melegvízként alkalmazható kommunális célra, - de szélesebb körű balneológiai hasznosítást tehet lehetővé, beleértve a termálfürdő téliesítését is. Sikeres feltárás és termelésbe állítás esetén egy 1200 m-es alsópannon szűrőzésű hévízkút teljes költsége a jelenlegi árakon kb. 43,5 millió forintra becsülhető.

Az 5,2 – 9 millió éves, döntően homokos, aleuritos és laza homokköves kifejlődésű felső-pannóniai üledékek (Dunántúli formációcsoport: Újfalui Homokkő F., Zagyvai F.) az ország medence-területeinek legfontosabb, alkáli-hidrogénkarbonátos jellegű termálvizet szolgáltató hévíztárolói. A peremi övezetekben magasabb települési helyzetben és kisebb vastagságban találhatók meg, felszíni kibúvásaikon keresztül közvetlen csapadék-beszivárgással is rendelkeznek. A Gödöllői-dombság, illetve Százhalombatta, Ercsi, Ráckeresztúr és Kulcs környéki kibúvásaikba (1. ábra) közvetlenül, illetve a Bugyi – Sári – Örkény környéki fedett réteg-fejeikbe a negyedkori fedőképződményeken keresztül beszivárgó hideg vizek a mélyebb süllyedékek felé áramolva fokozatosan melegednek és növekedik az oldott anyag tartalmuk.

Amíg a felszín alatti rétegvíz-szivárgás a mélység felé irányul, addig a vízrészecskék törvényszerűen hőt vonnak el a tároló-kőzetekből, helyi negatív geotermikus anomáliákkal jellemezhető hűtött körzeteket alakítanak ki a süllyedékek peremén. Erre szintén a Pécel K-48. jelű új hévízkút szolgáltatott példát, ahol 668,2 m-ben  csak 33,8oC volt a hőmérséklet, helyi geotermikus gradiens-értéke pedig mindössze 34,12 oC/km, vagyis lényegesen kisebb az országos átlagnál. A kútbeli lehűlés miatt ez a kút csak 30oC-os felszíni kifolyó vizet szolgáltatott és intenzív termeltetése esetén - a megnövekedő hidegvíz-utánpótlás miatt - a mélységi kőzethőmérséklet csökkenésére is számítani lehet, ami már a „hévíz” minősítés megszűnését (a felszíni vízhőmérséklet 30oC alá csökkenését) is eredményezheti.

 Áporka körzetében az országos átlag körüli helyi geotermikus gradiens-értékek arra utalnak, hogy az árok mélyén a közel 700 m-es vastagságú felsőpannon sorozatban nem kell ilyen konvekciós hűtésre számítani. A –650 mBf körüli alsó-felsőpannon határfelületen minimálisan 41-42oC kőzethőmérséklet várható, így egy kb. 750 m-es kút alsó 100 m-es szakaszából is feltárható 35-36oC-os hévíz megfelelő kőzetkifejlődés esetén.Egy ilyen felsőpannon rétegekre szűrőzött hévízkút várható teljes költsége 27 millió forintra becsülhető. Abban az esetben, ha az alsópannon rétegösszlet kedvezőtlen kifejlődése miatt kerülne sor a kisebb mélységű hévízkút-változat kiépítésére (tehát a 750 m alatti szakaszon csak előfúrásra és geofizikai mérésekre kerülne sor) kb. 33-35 millió Ft-os teljes költségre lehet számítani.

 A Zagyvai Formáció felső, durvatörmelékes tagozatai 200-300 m vastagságúak, ivóvíz-ellátásra alkalmas 20-25oC-os langyos rétegvizet tartalmaznak, így hévízföldtani szempontból már nincs jelentőségük.

 A felsőpannon üledék-sorozatra települt, - a helyi vízmű-kutakban csak 20-30 m-es, a ráckevei hévízkútban viszont 450 m vastagságú – 3,3-5,2 millió éves felső-pliocén képződmények uralkodóan vízrekesztő jellegűek (Nagyalföldi Tarkaagyag F.), csak a peremi övezetekben (pl. Ercsi környékén) törmelékes kifejlődésűek. Felettük a felszínen található változatos (folyóvízi és eolikus) negyedkori (pleisztocén és holocén) üledékek talajvizei közvetlenül kommunikálnak a Duna-völgyi belvíz-öblözet felszíni vízfolyásaival. A felszín-közeli rétegvíz-tárolók legkorábbi nyomás-, hőmérséklet- és vízminőségi adatai alapján a kiemelt hátságok körzetében mélybe-szivárgást, az Alsónémedi-árok központi részeiben pedig a mélyebb rétegekből történő „melegvíz-feláramlás”-t lehetett kimutatni, szoros összefüggésben a terület legújabb kori (neotektonikus) szerkezeti törésvonalainak eloszlásával.

A jelenleg rendelkezésünkre álló információk alapján Áporka térségében nagyobb a valószínűsége a durvatörmelékes, vagyis hévíztárolásra alkalmas kifejlődésű alsópannon összlet feltárásának, mint a mélyebb medencerészekre jellemző és agyagosabb Algyői Formáció kizárólagos előfordulásának.

​

1. Javaslatok a hévízkutató fúrás telepítésére és kiképzésére

 

A fentiekben ismertetett hévízföldtani adottságok alapján a leghatékonyabb hévízfeltárás egy 1200 m-es mélység-előirányzatú, az alsópannnon sorozat feküjét feltáró kutatófúrással biztosítható. Abban az esetben, ha a mélyebb szintek agyagos-márgás kifejlődésűeknek bizonyulnának, véglegesen csak a felsőbb tagozatokra, illetve a 750 m feletti felsőpannon rétegekre képezhető ki a hévízkút (alatta a csövezetlen lyukszakaszt feltöltenék és kizárnák).

A hasznosító létesítmények elhelyezése szempontjából a fúrást a 083/20 hrsz. telken található kisebb erdőfolt mellé lenne célszerű telepíteni, de ez az ott található elektromos távvezeték miatt nem oldható meg, feltétlenül biztosítani kell a kötelező védőtávolságot. Ezért a kutatófúrást az É-i, 084/21. hrsz.  telken javasoljuk lemélyíteni, a telekhatároktól 120 m, illetve 160 m távolságban a mellékelt kitűzési helyszínrajzok (5-7. ábrák) szerint.

A fúráspont EOV-koordinátái: X = 210525    Y = 646330     Z  = 99,0 mBf

​

 A kutatófúrás várható rétegsora:

 

      0  -     1 m:   Holocén feltalaj

      1 -    40 m:   Pleisztocén: löszös homok, folyami homokos kavics, agyag

    40 -    65 m:   Felső-pliocén Nagyalföldi Tarkaagyag Formáció

    65 -  740 m:   Felsőpannon Zagyvai Formáció, Újfalui Homokkő Formáció

  740 -1180 m:   Alsópannon Újfalui Homokkő F. és/vagy Algyői F., Szolnoki Homokkő Formációk

1180 -1200 m:   Miocén (szarmata) Tari Dácittufa F. vagy (ottnangi) Gyulakeszi Riolittufa Formáció.

​

 Várható talphőmérséklet 1200 m-ben: 59-60oC; 750 m-ben: 41-42oC

​

 Várható átlagos fakadási hőmérsékletek:

​

-950 – 1150 m közötti alsópannon rétegek szűrőzése esetén: kb. 50oC,

-630 – 750 m közötti felsőpannon rétegek szűrőzése esetén: 38-39oC. 

  

 500 L/min hozamú termelés esetén várható felszíni kifolyóvíz-hőmérsékletek:

​

 alsópannon hévízkút-változatnál kb .  45-47oC,

 felsőpannon hévízkút-változatnál kb. 35-36oC.

​

Ezek az adatok szélsőérték-becsléseknek tekinthetőek, mivel abban az esetben, ha az alsópannon összletnek csak a felső tagozatai tartalmaznak szűrőzésre alkalmas homok-homokkő rétegeket, akkor pl. egy 1000 m-es végleges mélységű hévízkút is kialakításra kerülhet a köztes szintekre szűrőzve, 40oC körüli kifolyóvíz-hőmérséklettel.

Várható vízminőség: bármelyik változat esetében NaK-hidrogénkarbonátos jellegű hévízre lehet számítani, de a sekélyebb változatnál 1000 mg/L-nél kisebb, a mélyebbeknél pedig nagyobb, 1300 mg/L körüli összes oldott anyag tartalommal. A mélyebb változatok megvalósulása esetén a ráckevei hévízkútban észlelt értékeknél magasabb CO2- és CH4-gáz tartalmak is előfordulhatnak. A felhasznált hévíz elhelyezése vízminőségi szempontból egyik esetben sem okozhat komolyabb környezetvédelmi problémákat. A befogadó élővízfolyások hő-szennyezése az elfolyó vizek hőszivattyús másodlagos hasznosításával, illetve kisebb hűtőtó létesítésével előzhető meg. (Mindkét variáció jól illeszkedik az előzetes építészeti elképzelésekhez.)

Valamennyi változatnál pozitív, a terepszint felett állandósuló nyugalmi vízszintre, illetve a terepszinten túlfolyó, felszökő vízre kell számítani. A környéken ugyanis a felsőpannon sorozat alsó tagozatait egyetlen kút sem csapolja meg, legközelebbi tervezett feltárása is csak 24 km-es távolságban, Rácalmás községben – vagyis az Alsónémedi-árok területén kívül, a Bugyi térségi kiemelt hátság DNy-i szárnyán - ismeretes. Az alsópannon összletben pedig a kb. 7 km-es DNy-i távolságban található Ráckeve B-59.(12-72) jelű, csak nyáron termeltetett hévízkút depressziós hatása jelentéktelen, a feltárás helyén valószínűleg ki sem mutatható.

A tervezett hévíz-kivétel hosszabb távon (a téliesítés után) kb. 600 m3/nap évi átlagos értékűre növekedhet, amely a dinamikus utánpótlódású pannon tároló-rendszerben nem okozhat jelentősebb telepnyomás-csökkenéseket. Kizárólag alsópannon szintek megcsapolása esetén sem várható kimutatható mértékű többlet-depresszió a ráckevei hévízkútban.

A mélyebb, alsópannon rétegekre szűrőzendő hévízkút-változat megvalósítása esetén a folyamatos termeltetéshez hőálló (melegvizes) búvárszivattyút célszerű alkalmazni, a 40oC-nál alacsonyabb hőmérsékletű vizet szolgáltató sekélyebb változatoknál ez nem feltétlenül szükséges.

A részletes fúrási-műszaki terv és a létesítési vízjogi engedélyezési dokumentáció elkészítésével célszerű a versenytárgyalás útján kiválasztott kivitelező céget megbízni. A pályázati kiírás, illetve az árajánlat-kérések előtt a beruházónak el kell döntenie, hogy az olcsóbb, alacsonyabb kifolyóvíz-hőmérsékletű, 750 m-es mélység-előirányzatú, felsőpannon hévízkút-változatot igényli; vagy a kissé nagyobb feltárási kockázatot jelentő, - költségesebb, de eredményesség esetén könnyebben is hasznosítható – 1200 m-ig lemélyítendő kutatófúrást kívánja-e megvalósítani.

Az első esetben ugyanis a 324/312 mm-es vagy 318/302 mm-es átmérőjű acél iránycső 50 m körüli mélységig történő beépítése, saruzárása és palástcementezése után a teljes szelvényű kereső előfúrást egészen a tervezett 750 m-es talpig célszerű lemélyíteni, majd pedig a talpi magvétel és a fúrás-geofizikai szelvényezések eredményei alapján közvetlenül ki lehet jelölni a szűrőzésre alkalmas porózus szinteket. Így a furat felbővítése után kialakítható a végleges kútszerkezet. A nagyobb mélységű kutatófúrásnál viszont az előfúrást és a béléscsövezést két lépcsőben célszerűbb végrehajtani. Ebben az esetben először csak maximálisan 600 m-ig történne a mélyítés és a karottázs-mérés, majd ebbe a szakaszba a bővítés után 244/228 mm-es béléscsövet beépítve és a palástcementezést elvégezve kerülhet sor az 1200 m-ig történő további előfúrásra és a végleges szűrőzéshez szükséges újabb geofizikai szelvényezésekre. A területileg illetékes Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság (1088 Budapest, Rákóczi út 41.) a talpi magfúrásos szakaszokon kívül további magminta-vételeket is előírhat. Az ilyen közbenső magfúrásos szakaszok a végleges mélységet is módosíthatják abban az esetben, ha pl. az agyagmárgás Algyői Formáció magasabb települési helyzetét bizonyítják.

A végleges kiképzésű hévízkútban - bármelyik változat megvalósulása esetén - az alábbi hidrodinamikai méréseket és vízminőségi vizsgálatokat kell elvégezni:

-          talpellenőrzés, talphőmérséklet-mérés;

-          felszíni és mélységi kapacitás-mérések (vízhozam-görbék felvétele legalább 3 különböző hozamlépcső mellett), -           kifolyóvíz-hőmérsékletek mérése;

-          reométeres áramlásmérés;

-          felszíni és mélységi nyomásemelkedés-mérés a maximális hozamlépcső után;

-          felszíni és mélységi vízminta-vételek, teljes vegyelemzés;

-          OKK-OKI ásvány-gyógyvíz - vizsgálat;

-          gázkapacitás-mérés és gázelemzés,

-          az izotóp-hidrológiai vizsgálatok közül a trícium-tartalom meghatározása (a vízadó rétegek szennyeződés-                       érzékenységének megítéléséhez)

A kútbeli nyomásgradiens-mérés csak a mélyebb, alsópannon szűrőzésű hévízkút-változatnál, nagyobb töménységű és gáztartalmú hévíz esetén indokolt.  Ebben az esetben célszerű a hévíz nehéz radioaktív izotóp-összetételének (U-, Th-, Rn-, Ra-koncentrációinak) vizsgálata is. A hévíz stabil izotóp-összetétele (deutérium, 18O. 13C) és 14C-vízkor-értéke a genetikai jellemzőiről, utánpótlási jellemzőiről szolgáltathat értékes információkat, amelyek a későbbiekben a vízhasználat védőidomainak kijelölésénél fontosak lehetnek, de nem feltétlenül szükséges a létesítés-kori meghatározásuk (a hévízkút üzemeltetése során bármikor pótolhatóak).

A részletes (kataszteri) kitűzési helyszínrajzon (7. ábra) a hévízkút körül biztosítandó, kerítéssel elkülönítendő 10x10 m-es (minimális) belső védőterületet is feltüntettük. A 123/1997.(VII. 18) Korm. sz. rendelet szerinti külső és hidrogeológiai védőidomok esetleges kijelölésének csak a már feltárt és hasznosított hévíz minősítésénél lehet jelentősége, mert az Országos Tisztifőorvosi Hivatal Országos Gyógyfürdőügyi és Gyógytermék Igazgatósága (OTF-OGyGYF) „elismert ásványvíz” minősítést is csak védőidomokkal rendelkező hévíz-használatok esetében ad ki. 

​

  4.      Összefoglalás

​

Az Áporka községben kijelölt fejlesztési területen előirányozott idősek otthona és termálfürdő vízellátásához 750 m-es felsőpannon, illetve maximálisan az 1200 m-ig terjedő alsópannon rétegekre szűrőzendő hévízkutató fúrás telepítését javasoljuk a 084/21. hrsz. telken. A fúrást hévízkúttá kiképezve 35-47oC-os kifolyóvíz-hőmérsékletű, alacsony (800 – 1300 mg/L) összes oldott anyag tartalmú, alkáli-hidrogénkarbonátos jellegű, kissé gázos, balneológiai célra jól hasznosítható, a terepszinten szabad túlfolyású termálvíz tárható fel. Az igényelt hévíz-használat környezeti hatásai nem jelentősek, megoldható a használtvíz élővízbe történő elvezetése.